Carbonfools: Szénhülyék?

Fehér Balázssal és Fekete Istvánnal beszélgettünk

Elle Man: Anno, mikor „Szénhülyék” néven megalakult a Carbonfools, ez egy újabb kevésbé komolyan vett projektnek, hülyeségnek indult?

Titusz: A hülyeség nem jó szó rá. DJ-ként élőben, zenekarral szerettem volna előadni a kész számokat, és elkezdtem gyűjteni a zenészeket. Először instrumentálisan játszottunk, és évekig elég kevés koncertünk volt. Azért be tudtunk jutni ide-oda, merthogy engem ismertek, meg közben a Bëlga befutott, de igazából halódott az ügy. Aztán kellett keresni egy énekest, amivel szintén elment az idő, mert jött egy ilyen csávó, egy olyan csávó, ez hamis, az ordibál, aztán megtaláltuk Balázst, akivel aztán alakult, formálódott a zenekar és a stílusa is. Volt jó pár tagcserénk, ami azért megviseli a lelkünket is, mert sok zenésszel haverok lettünk, sokukkal egy csomó mindent megéltünk.

Elle Man: Balázs hogy került a zenekarba? Előtte modell volt, ti pedig mégiscsak egy underground zenekar.

T: Kelo, a dobosunk és Újvári Peti küldték el hozzám Balázst. Beállított egy fess srác, mondta, modell volt, de nekem egyáltalán nem jött ez le róla. Mondtam, menjünk be a stúdióba. Elkezdett ilyen szomorkásan énekelni, mint a Tanita Tikaram, és ez megtetszett. De ne úgy képzeld, hogy kigombolt ingben, szoláriumbarnán jelent meg, ő nem ilyen fickó.

Elle Man: Balázs, mikor fedezted fel magadban, hogy tudsz szöveget írni, énekelni, zenében gondolkodni?

Fehér Balázs: Miután találkoztam Titusszal és rákényszerített…

Elle Man: Saját elmondásod szerint az első koncert után két hétre bezárkóztál, mert úgy érezted, annyira rosszul ment a dolog. Ma mennyire vagy megelégedve a teljesítményeddel?

FB: Azóta inkább úgy érzem, hogy minden rendben van úgy, ahogyan az éppen történik vagy történt. Látom a fejlődést emberi és szakmai értelemben is, ami egyértelműen egy tőről fakad. Büszke pedig csak úgy tudok lenni magamra igazán, ha a zenei karrieremmel kapcsolatos céljaim beteljesítése után marad idő emberként is fejlődni.

Elle Man: Pár éve azt nyilatkoztad, hogy többek között azért hagytad ott a modellszakmát, mert: „Közel a harminchoz nem tartottam férfias feladatnak a fényképezőgép előtti pózolást.” Szerinted mitől férfi ma egy férfi?

FB: Ma már nem hiszem, hogy a férfiasságával vagy a férfiatlanságával van bajom.

Egy férfi, mint ahogy egy nő is, attól igazi, hogy hiteles, tiszta, az érzései, érzelmei határozzák meg a létet és nem szabályok szerint próbál megfelelni a rendszer és mások elvárásainak – ezzel folyamatos hazugságba kényszerítve önmagát. Egy igazi férfi szerintem sírás közben is az, és akkor is, ha sört iszik, szőrös és izzadtságszaga van. Amikor viszont valaki az erejét fitogtatja, akkor inkább tűnik nekem dacos, zavarodott kisgyereknek. Nincsenek dogmái az igazi férfivá válásnak. Aki azt hiszi, hogy valaki attól lesz igazi férfi, hogy folyton ezt bizonygatja, az szerintem tévúton jár. Ha hallgatsz az ösztöneidre, azok előbb-utóbb megsúgják, hogy milyen egy igazi férfi.

Az interjú folytatását az ELLE Man tavaszi számában olvashatják!