Lily Allen - Rendezői változat

Azt mondta, befejezte, mégis visszatért - ő maga meséli el, miért

Szeretem Lily Allent. Szeretem a zenéjét is, persze, de nem ez az egyetlen, ami vonzó benne. Szimpatikus, hogy mindig kimondja, amit gondol. Szeretem a száraz humorát, és hogy karácsonykor egy pulyka fejére photoshopolta a sajátját és kitette Twitterre.

Lily Twitterjéből pontosan látszik, mi a legjobb dolog vele kapcsolatban: hogy teljesen normális. Könnyű elfelejteni, mekkora körülötte a felhajtás. 2006-os bemutatkozó albumából, az Alright, still-ből több mint 2,5 millió fogyott, és Grammy-jelölést is hozott neki. Második albuma, az It's not me, it's you háromszoros platinalemez lett Angliában. Lily hihetetlenül sikeres, de nem hajlandó ennek megfelelően viselkedni. Nem játssza meg magát: őszinte – és ezt kevés popsztár engedheti meg magának, főleg a nők között.

A Hammersmith Apollóban találkozunk egy hónappal azután, hogy kijött a Hard out here, májusban megjelenő új albumának első kislemeze. Lily azt mondja, az egész album a női egyenjogúságról szól. „Arról, hogy milyen anyának lenni, és tudni, hogyan neveljünk fel egy kisbabát. De arról is, milyen, ha a férfiak birtokolni akarnak, és persze a szexualitásról is." Megmutat egy dalt, az Insincerely yours-t, és örömmel énekli a provokatív szöveget, amelyben több, a bulvársajtóban sokat szereplő embert is kritizál, például a Delevingne testvéreket. Egy másik dalban felsorol mindent, amit szeret és amit utál a zeneiparral kapcsolatban. „Kész vagyok az összehasonlításokra/Bár szerintem ez uncsi és nevetséges", énekli kedves hangon. „Ki is kapcsolom, nem hallgatom tovább/Elegem van a zaklatásból és a betanításból". A dal akár feminista himnusznak is tekinthető. „Bármilyen ciki is ezt bevallani, de sokat hallgatom a saját zenémet – árulja el Lily. – Az a jó benne, hogy nem lehet félreérteni a mondandóját" – nevetgél.

Lily azért van az Apollóban, hogy egy jótékonysági koncerten lépjen fel. Nem hozott magával sok embert, csak az öccse, Alfie és az ő barátai vannak itt: a barátnője, Jamie Winstone, és a szintén Trónok harcából ismert Gwendoline Christie. Ezen kívül itt van még Lily férje, Sam Cooper is, akivel majdnem három éve házasok. Gyerekeik, a két és fél éves Ethel Mary és az egyéves Marnie Rose otthon maradtak Gloucestershire-ben a bébiszitterrel.

Lily kinyitja az ablakot, cigarettázik, olcsó fehér bort iszunk. Az egész olyan, mintha az ember a barátaival lógna, csak ez itt Lily Allen. Vagyis nem egészen. Ő már Lily Cooper, ahogy azt 2010-ben kijelentette, mielőtt visszavonult volna a zenétől. „Kicsit skizofrén lett az életem – mondja Lily kimért hangon. – Egyszerre vagyok két ember: Lily Allen, az... énekes, a zenével foglalkozó ember". Látszik, hogy hezitál, hogyan nevezze magát. Mások valószínűleg a popsztárt választották volna. „És ott van Lily Cooper, a feleség és anya" – fejezi be.

Eddig valahányszor találkoztam vele, mindig Lily Allen volt jelen – a backstage-ben, fotózásokon, a kivételes alkalmakkor, amikor felbukkan a londoni divathéten. Illetve ez nem teljesen igaz: legutóbb, amikor vele dolgoztam, láttam az átváltozását: Cooper pizsamában, egy paplanba tekerve érkezett. Aztán a sminkesek, fodrászok elvégezték a munkájukat, és mire újra előjött, egy keményebb, határozottabb nő állt előttem – Allen. Miután végzett, levetkőzte ezt és visszatért a gyerekeihez. Nem tudom megmondani, melyik személyisége a fontosabb, de az biztos, hogy az interjút háromszor is el kellett halasztanunk, mert Ethel lánya megbetegedett. Amikor végül találkozunk az Apollóban, a popsztárral találkozom: cigi, alkohol, rock'n'roll.

Megkérdezem, nehéz volt-e visszatérnie három év kihagyás után. Hosszasan magyaráz. „Nem szeretek egyes szám harmadik személyben beszélni magamról, de itt segít. Lily Allennek elég nehezére esett újra munkába állni, stresszes időszak volt. Lily Cooper meg örül, hogy mást is csinál, mint hogy otthon ül, plüssmacikkal játszik és két olyan élőlényhez beszél, akik nem tudnak válaszolni. Kreatív ember vagyok, szeretem kimondani, ami eszembe jut. Erre a zenélés a legmegfelelőbb. Más lenne persze, ha egy tévésorozatban szerepelnék, mint mondjuk a Made in Chelsea – az nem túl kreatív. De nekem szükségem van egy helyre, ahol kibeszélhetek magamból mindent." Valóban tudunk róla mindent: bár a tinédzserkori droghasználatát felfújták, igaz, hogy Lily 15 évesen abbahagyta az iskolát, túl van két vetélésen, megküzdött a bulémiával és a családjával való viszonya is elég viharos. A története valóban nem illene bele egy könnyű kis szappanoperába.

Elsősorban azért hagyta ott a zenélést, mert arra vágyott, hogy anya lehessen, és nyugodt otthont teremthessen magának és a családjának. De nem ez a kizárólagos ok. „A végén már testileg és lelkileg is nagyon elfáradtam, és elegem volt mindenből. Ez még a telefonlehallgatási botrány előtt volt, ezért az újságírók szinte mindent megengedhettek maguknak. Nem érdekelte őket semmi, és semmi nem volt sérthetetlen. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy ott kell hagynom ezt az egészet és nem akarok soha többet visszatérni. A családalapításra akartam koncentrálni. Ezt megtettem, és imádom. De azt hittem, jobban fog illeni hozzám. Imádom a gyerekeimet és semmiért nem adnám őket – egy anya se tenné –, de én nem vagyok olyan ember, aki képes egész nap otthon ülni és kizárólag velük foglalkozni. Ez meglepett. Anyám 18 éves volt, amikor megszülte a nővéremet, majd – bár ez később nem vált a javára – hozzáment apámhoz, és megszülettem én meg az öcsém. Négyéves voltam, amikor apám elhagyta őt, ezért el kellett mennie dolgozni. Azt hiszem, a szívem mélyén gyűlöltem, hogy nincs otthon. De ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy muszáj ezt tennie, különben nem tudott volna miből eltartani minket. Mindig úgy gondoltam, én nem leszek ilyen, én igazi anya leszek. De végül nem így alakult. – Mosolyog, megvonja a vállát. – Eljutsz odáig, hogy megtapasztalod, és nem rossz... de ennyi."

Amennyiben a két Lily harcban áll, úgy tűnik, Allen áll nyerésre. De ez nem igaz. „Nem akarok híres lenni – jelenti ki Lily. – De ez az ipar úgy működik, hogy ha el akarok adni egy albumot, akkor muszáj híresnek lennem. Ha azt akarom, hogy az emberek elmenjenek és megvegyék a cd-met, hogy eljöjjenek a koncertjeimre, az csak így lehetséges. Ilyen szempontból kicsit úgy tekintek magamra, mintha én is csak egy termék lennék. De nem szeretem a felhajtást, ami körülvesz. Nem hiszem, hogy jót tesz a gyerekeknek, ha ebben nőnek fel."

Fel kell tennem a szokásos kérdést: hogy egyeztethető össze a karrier és az anyaság. De nem értem jogosnak – végül is be kell vallani, hogy egy férfitől ezt sose kérdezném. De Lily nem így gondolja. „Szerintem azért kérdezed, mert egy nő máshogy kötődik a gyerekéhez. Ha otthon vagyok és próbálok aludni, mert hajnali négyig fotózáson voltam, de hallom, hogy a szomszéd szobában sír a gyerek, akkor mindegy, milyen fáradt vagyok, biztos, hogy fel fogok kelni megnézni, minden rendben van-e vele. Akkor is, ha tudom, hogy a férjem is ott van és ő is meg tudná tenni ugyanezt. Van bennem egy elemi ösztön. Szeretem a férjem, és tudom, hogy ő is szereti a gyerekeinket, de az mégse ugyanaz."

A hajnali négyig dolgozás és a hírnévhez való ambivalens hozzáállással való küzdelem biztos nem könnyű. „Ráadásul megváltozott a piac, vannak egy csomóan, akik sokkal jobban csinálják azt, amit én is mindig csináltam, és persze hogy veszélyben érzem magam miattuk." Többször is felmerül Beyoncé neve – ötödik albuma, melyhez egy rakás videó is tartozik, pont a fotózás napján jelent meg. Miközben sminkelik, Lily le is tölti. „Ez az album mindent megváltoztat!" – jelenti ki. Megkérdezem, csodálja-e őt. „Szívesen lennék borzasztóan kritikus, és elmondanám, mi minden bajom van azzal, amit Beyoncé képvisel, de az az igazság, hogy szerintem lenyűgöző" – mondja Lily.

Ugyan szemtől szembe már a legtöbbször visszafogja magát, zenéje még mindig tele van kritikus kijelentésekkel, és nem fél magára haragítani néhány embert. A Hard out here videóját gyakorlatilag minden szempontból kritizálták, értelmezték és analizálták, a háttértáncosok ruhájától az óriási lufikig. „Az emberek túl sok mindent gondolnak bele a dolgokba. Ez egyszerre előny és hátrány. A zenei és a filmipar ezért szereti jobban az unalmas embereket. Mindent darabjaira lehet szedni és ki lehet facsarni az értelmét. Sokkal egyszerűbb, ha az ember úgy áll hozzá – amerikai akcentusra vált –, hogy ó, én mindent és mindenkit szeretek,. Olyan boldog vagyok, mindig. Bocsi, kérdeztél valamit?"

Ironikus módon egyetlen dolgot nem analizáltak túl a Hard out here-ből: a szöveget, amelyben visszaadja a hatalmat a nőknek, hogy pozitív értelemben használják a „bitch" szót. Természetesen Lily is tisztában volt vele, hogy a dal milyen fogadtatásban részesül majd, ezért is várta meg, amíg kijön az általa is „mézédesnek, mindenféle szélsőségektől mentesnek" titulált Somewhere only we know feldolgozás. A dal a John Lewis áruház karácsonyi reklámjához készült, amelyet minden évben nagy várakozás övez. „Tudtam, hogy a Hard out here nem lesz rádióbarát, mert 72-szer mondom benne, hogy ribanc. Ezért is vállaltam el a John Lewis reklámot: azt akartam, hogy az emberek azt mondják, igen, pont erre számítottunk tőle. Aztán bumm, négy nap múlva kijön egy vitatott videó, amiben ott táncolok. Ja, és amiben rasszista vagyok – mondja rezzenéstelen arccal. – Persze ez nem igaz."

Ezek a vádak meglepték Lilyt. „A rengeteg emberből, akiknek megmutattam a videót – és voltak köztük színesbőrűek is, nem is egy – senki sem említette, hogy ez gond lehetne. Amit problematikusnak találtak, azok a „lógós punci" lufik voltak." Azoknak, akik – majdnem 22 millió emberrel ellentétben – nem látták volna a videót: Lily Allen óriási, ezüstszínű lufik előtt táncol, amikből az van kirakva: „Lily Allennek lógós puncija van", mintegy válaszként Robin Thicke hasonlóan vitatott videójára, ahol az énekes saját nemi szervének méretéről nyilatkozik elismerően.

Azzal is megvádolták, hogy szexista, illetve tárgyként állítja be a nőket. Szóvá tették, hogy lenézően nyilatkozik a nőtársairól, amikor azt énekli „Nem kell, hogy a fenekem rázzam/Mert nekem van agyam is". „Ezen nagyon elszomorodtam – mondja –, mert én is öltöztem már fel merészen, és ha egy klubban táncolok, akkor igenis rázom a fenekem. Ezt nem is szégyellem. Inkább azt akartam mondani, hogy nem muszáj ezt tennem, mert mást is tudok. Nem arról van szó, hogy ezeket a dolgokat szégyellni kéne, mindannyian csinálunk hasonlót, és élvezzük is. Én is szoktam szexelni a férjemmel! – Megvonja a vállát. – Nem nézek le senkit. Csak saját magamat. Utálom, hogy az emberek azt hiszik, lenézek másokat, mert egyáltalán nem."

„Megértem, hogy az embereknek eltérő véleményük lesz, és máshogy fogják értelmezni a dolgokat, mint ahogy én gondoltam – ez mindig benne van a pakliban, ha az ember kreatív szakmában dolgozik. Megcsinálod, megmutatod az embereknek, ők meg kezdenek vele valamit. De azért a visszajelzések egy része nem esett jól. Úgy éreztem, a puncis dolog kifejezetten bátor lépés volt, erre szinte senki sem arra figyelt. Pedig az kifejezetten feminista lépés lett volna. Bátornak kellett lennem ahhoz, hogy kiálljak és azt mondjam, igen, ilyen, és nem szégyellem – nevet. De azért közben persze komolyan is gondolja. – Próbálom mindig megtenni és kimondani azt, amire mindenki gondol. Úgy érzem, ebben vagyok tehetséges, ez az én specialitásom. Természetesen jön belőlem. Nem tudok visszafogott lenni, visszafogott szövegeket írni. Az nem én vagyok."

Szerencsére ezt ma már megteheti. Volt olyan időszak Lily életében, amikor egy akkori – azóta természetesen már rég leváltott – menedzsere könnyen emészthető popsztárt akart faragni belőle. Abba is bele akartak szólni, milyen ruhákat hordjon. Ez nem tetszett Lilynek. Határozott véleménye van a divatról. „Azt szeretem, ha én hordom a ruhákat, és nem a ruha hord engem. Az emberek úgyis látják, ha nem érzem jól magam a bőrömben. Szeretem élvezni a divatot." Előhúz egy neonrózsaszín, hamisítvány táskát, ami pont olyan csúnya, mint amilyennek hangzik. „Ez csak vicc. Szeretem, ha a drága dizájner-cuccokat olcsó darabokkal keverhetem." Mint a tüll báli ruhák és tornacipők kombinációja, amiről eleinte híres volt. Bár ma már Yves Saint Laurent-t hord és magas sarkú cipőket.

Lehet, hogy szeret viccet csinálni a divatból, de nem lehet azt mondani, hogy ne venné komolyan. Ahogyan azzal is tisztában van, mekkora hatással van a divat a női popsztárokra. „Nem akarom azt a klisét használni, hogy szeretem a testemet, mert ez a test adott életet a két gyerekemnek. Az az igazság, hogy nagyon nehéz visszatérni ahhoz, hogy közszereplő vagy. Beyoncé említi is ezt az egyik új számában, a Pretty hurts-ben. Nehéz mindig tökéletesnek lenni. Nagyon büszke voltam magamra a Hard out here forgatásán. Az összes eddigi videóm és fotózásom előtt napokon keresztül alig ettem, és próbáltam formába hozni magam. Ebben a videóban meg cicanadrág van rajtam! (Még senkit nem hallottam ekkora dühvel kimondani ezt a szót.) És egy szűk felső – mindent lehet látni, látod, ahogy a mellem kibuggyan a melltartóból. Nem túl szép, de így akartam. Mert ma már nő vagyok, aki szült két gyereket, és ezt nem akartam eltitkolni." Annyira beleéli magát, hogy hevesen gesztikulál. „Lehetnék vékony, ha nagyon akarnék, ha rengeteget edzenék, de erre most nincs időm. Minden percet, amiben nem dolgozom, a gyerekeimmel töltök. Nincs hozzá kedvem, hogy minden nap másfél órára otthagyjam őket csak azért, hogy sovány legyek."

Szinte minden nő ismeri ezt a problémát, amitől persze nem lesz kevésbé nehéz, de jó tudni, hogy más is így érez. „Persze hogy én is jobban örülnék, ha úgy néznék ki, mint Kate Moss, nem úgy, ahogy most kinézek. Szeretném nem így érezni, és azt hiszem, abban, hogy mégis így érzem, nagy szerepük van a képeknek, amikkel nap mint nap szembesülünk. A mai napig valahogy elvárják a nőktől, hogy... csak legyenek szépek és maradjanak csöndben. Ezért ha valaki „egyenes" – idézőjeleket rajzol a levegőbe – vagy, ahogy én nevezem, egyszerűen kimondja, amit gondol, az emberek megpróbálják megmagyarázni, hogy miért butaság a véleménye. A férfiaknak nem kell ezzel szembesülniük. Mindenki tud a feminizmusról, annyit beszéltünk róla, elvileg létezik – de nem lehetne, hogy most már történjen is valami?"