5 zseniális magyar fotós, aki külföldön lett híres

A 20. században számos magyar származású fotóművész vitte jó hírünket a világba, néhányuk képeiből most te is vásárolhatsz!

Az emberközpontú fényképezés megteremtője már hatévesen elhatározta, hogy fotográfus lesz.  Amíg nem volt kamerája, fejben készítette képeit, később már gépe segítségével vizuális naplót vezetett. 1925-ben utazott Párizsba, ahol a kor nagy művészei – Chagall, Eisenstein, Mondrian, Aba-Novák, Tihanyi Lajos – hamar felfedezték és elismerték. Munkásságával iskolát teremtett, őt tartják az egyik legmeghatározottabb alaknak a fotográfia történetében. Gyűjtői között olyan neveket találunk, mint például Elton John. Számos magas aukciós leütés fűződik a nevéhez, 2005-ben például Mondrian pipájáról és szemüvegéről készült fotója 383 124 euróért (kb. 118 768 000 Ft) cserélt gazdát a Sotheby’s Aukciósháznál.

Már külsőre is különcnek tűnt, bricseszben és csizmában járt, mert a gazdálkodás érdekelte, de hosszú hajat hordott, mert költő is akart lenni. Tanult orvosnak, hallgatott politikatudományt, majd egy német sajtóügynökség olaszországi tudósítója lett. 1929-es latin-amerikai útjától kezdve fényképezett. 1936-ban ő lett az első fotóriporter, aki autóval átutazott a Szaharán. Kalandos élete során 165 országban fényképezett, találkozott és folytatott jó viszonyt királyokkal, hercegekkel, grófokkal és elnökökkel. A fényképekben mindig az információt kereste, sajtófotósként a minél kifejezőbb képek készítésére törekedett.

Vadas Ernő fotókurzusára járt, először csak modellként. Első itt szerzett jövedelmén vett egy Rolleiflex fényképezőgépet, de hivatásszerűen csak 1946-tól, Amerikába kerülése után kezdett fényképezni. Találkozott Aigner László fotográfussal, akivel néhány hónapig együtt dolgozott. Ez a pár hónap szakmai szempontból, majd egy nyári gyerektáborban eltöltött pár hét témaválasztás szempontjából döntően befolyásolta további munkásságát. Mindig egyedül dolgozott, a lehető legkevesebb felszereléssel, és nem használt vakut, hogy ne zavarja a gyerekeket. 12 albuma és kiállításai tették világhírűvé. Két könyvéhez Benjamin Spock írt előszót.

Elkán László kölcsöngéppel és kölcsönnévvel (Nicholas Müller nevével) kezdett fényképezni. 1949-ben Lucien Hervé nevet használva került kapcsolatba a legendás építésszel, Le Corbusier-vel és vált professzionális épületfotóssá, már ezen a néven. Annak ellenére, hogy olyan építészek pályáját dokumentálta végig, mint Alvar Aalto, és több könyve is megjelent a témában, komoly harcot vívott azért, hogy ne csak építészeti fotósként tartsák számon. Az itt szereplő alkotásán is a híres építészt, formatervezőt, Breuer Marcellt kapta lencsevégre saját tervezésű épülete előtt.

Ata Kandó, azaz Görög Etelka eredetileg első férjével, Kandó Gyula festőművésszel költözött Párizsba, ahol végül egyedül maradt gyerekeivel. Dolgozott Haár Ferenc stúdiójában, majd Robert Capánál kapott munkát, itt ismerkedett meg második, holland férjével. Válása után két ízben is Dél-Amerikába utazott. A világhírnevet itt készült indián fotói hozták meg számára, amiket a világ több mint 60 városában állítottak ki. Anyagai több száz újságban jelentek meg, képei számos ismert gyűjteménybe, így a British Museumba is bekerültek. A legidősebb magyar fotográfus 104 éves korában hunyt el 2017 szeptemberében Hollandiában.