A személyiség fontosabb, mint a kémia

Dr. Czeizel Endrét kérdeztük arról, kell-e a hűséghez gyógyszer

De vajon valóban ennyire egyszerű teremtmény lenne az ember, hogy érzelmi életét pusztán biokémiai folyamatok útján irányítani lehetne? Erről kérdeztük dr. Czeizel Endre orvos-genetikus professzort.

– Még 1995-96-ban dolgoztunk azon, hogy legyen az iskolákban egy „Felkészülés a családi életre” elnevezésű tantárgy. Az elképzelés meg is valósult, bár sajnos a program csak másfél évig futott. Mivel az volt a szándékom, hogy a tizenéveseket tudományosan megalapozottan, de érzelmileg is megérintve készíthessük fel a családi életre, a szexualitásra, a gyerekvállalásra, ezért nagyon elmélyedtem a témában. Akkor olvastam arról, hogy a szerelemnek abban az eksztatikus állapotában, amikor szinte félőrültek vagyunk a boldogságtól, a vérben valóban kimutatható egy vegyület, amely egy kicsit hasonlít az Extasyhoz. Ez ad magyarázatot arra a valóban tapasztalható állapotra, hogy amikor az ember szerelmes, akkor egy kicsit bolond, annyira boldognak érzi magát, énekelni szeretne meg ugrálni. Ez az információ nekem azért tetszett, mert tényleg úgy gondolom, hogy a szerelmi eksztázis egy kicsit valóban őrültség. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy ez az állapot aztán három év alatt lecseng. Régebben azt mondták, a szerelem átlagosan hét évig tart, ám akkoriban még sok gyereket vállaltak a párok, és a gyereknek mindig volt összetartó ereje. Amióta viszont jellemzően inkább csak egy gyerek születik, azóta, ahogyan ezt az újabb kutatások kimutatták, a szerelem időszaka is lerövidül három évre. Az információgyűjtésnek ebben az előbb említett időszakában tudtam meg azt is, hogy létezik egy endomorfin-származék, amely erősíti a párnál az összetartást, azt az érzést, hogy szeretjük egymást, együtt éltünk, közös gyerekünk van, és különben is minek komplikáljuk az életünket, azaz egyfajta nyugodalmasabb párkapcsolat létrejöttét segíti elő. Az emberekben azonban ez a hormon nagyon individuálisan eltér, ezért figyelhető meg, hogy ha elmúlt a szerelem, akkor van, aki úgy érzi, újra keresnie kell a boldogság kék madarát, míg mások inkább úgy gondolják, jobb a nyugodt kapcsolat, nem kell az életet megbonyolítani.

Az interneten számtalan különféle lelkiállapot előidézésére, vagy éppen elmulasztására találunk gyógyszert, például hűtlenség vagy szerelmi bánat ellen. Ennyire egyszerűen működnénk mi, emberek?

– Valóban, én is olvastam már arról, hogy az Egyesült Államokban az egyik gyógyszergyár ezt a szerelemhormont elő is akarja állítani tabletta formájában. Ez azt az elképzelést veti fel, hogy ha bemegyek a patikába, beveszem a tablettát, majd kijövök, és éppen arra jár egy szamár, akkor majd abba leszek szerelmes, mint Titánia, a tündérkirálynő a szamárfejű Zubolyba a Szentivánéji álomban. Ez persze butaság, a szerelembe esés folyamata ennél sokkal bonyolultabb. Például feltehetjük a kérdést, miért van az, hogy bizonyos férfiaknak bizonyos nők tetszenek, ahogyan bizonyos nőknek is bizonyos férfiak, mi rejtőzik a tudatalattinkban, mennyi ebben a családi minta és mennyi önmagunk szeretete. Arra nézve is ismerünk átfogó kutatásokat, hogy igazából mindenki egy kicsit önmagát keresi a másikban, az a fontosabb, hogy a hasonló hasonlót választ, és az, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mindig csak másodrendű dolog.

Az pedig, hogy mondjuk valaki megcsalja-e a társát, nem sokkal inkább emberi döntés kérdése, mint a hormonoké?

– De igen, meg neveltetés, meg sok egyéb tényező függvénye. Most éppen a zsidókkal foglalkozom, mert Kertész Imréről írok, és nagyon érdekes, hogy a zsidó kultúrában sosem a fiatalok döntötték el, ki kivel házasodik, hanem mindig a szülők sakkoztak a gyerekekkel. Érthető módon a fiatalok igazából nem voltak nagyon boldogok, amikor tizennégy éves korukban a szüleik bejelentették, hogy majd huszonnégy éves korukban kihez kell hozzámenniük vagy kit kell elvenniük feleségül. Ugyanakkor izgalmas megfigyelni, hogy a zsidó családokban a válás mégis sokkal ritkábban fordult elő, mert noha a párok nem a szerelem bűvöletében találtak egymásra, ami egy kicsit mindig bolondos lelkiállapot, hanem valahogyan összehozták őket, végül gyakran rájöttek, hogy ez nem is olyan rossz megoldás. Kimaradt az életükből például az udvarlás, mert ha kész helyzet elé állították őket, akkor minek udvarolni? Az udvarlás azonban, legyünk őszinték, valójában átverés, mert mindenki sokkal vonzóbbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Vagy kimaradtak az életükből az olyan élmények, hogy milyen szép is tud lenni valaki amikor a sminkestől meg a fodrásztól jön, aztán másnap reggel már nem annyira szép. Az elrendezett házasság tehát bizonyos fokig racionálisabb, és ennek következtében tartósabb lehet. Akik viszont a szerelem bűvöletében elhiszik, hogy nekik jutott a világ legjobb nője vagy férfija, aztán elmúlik ez az elvarázsolt állapot, azoknál a kiábrándultság és a csalódottság nagyobb lehet, és ez talán megmagyarázza, a szerelmi házasságokban miért gyakoribb a válás. Mindezekben a folyamatokban tehát a kultúra, a neveltetés, a személyiség sokkal fontosabb szerepet játszik, mint a kémiai faktorok.