Chiara Ferragni: „Mi, nők, bármire képesek vagyunk”

A digitális vállalkozó az életében fontos szerepet játszó nőkről, a női vállalkozókról és az önbizalomról is beszélt az Elle-nek adott exkluzív interjúban.

Amikor úgy gondolod, nem vagy elég, jusson eszedbe Chiara Ferragni. Neki is sokszor ismételgették ezt a mondatot, így bizonyos pillanatokban ő is kételkedett mindenben és mindenkiben. Mindenekelőtt saját magában. Aztán eszébe jutottak édesanyja, Marina szavai: „Mi, nők mindent megérdemlünk, mindent megtehetünk”. És Chiara valóra váltotta a mottót. Ma mintegy 24,1 millió követője van az Instagramon, számtalan szerződés kötött a legerősebb nemzetközi márkákkal, milliós örökséget halmozott fel és gyönyörű családja nemrég bővült négytagúra kislányával, Vittoriával.

Mégis ha nehéz választás előtt áll, még mindig édesanyja, Marina szavai visszhangoznak a fejében, amelyeket gyerekkorától hallott. Chiara az erő és az elszántság üzenetét szeretné továbbítani minden nőnek, ennek érdekében egy új, fontos projektet indított el a Pantene-nel együttműködve, akiknek 2016 óta a márkanagykövete.  

A digitális vállalkozó és a hajápolási márka szeptember 20-ig várja azon női vállalkozók jelentkezését, akiknek csapata legalább 50% -ban nőkből áll vagy egy női vezető/vezérigazgató irányítja őket. A beérkezett pályázatok közül Chiara Ferragni, a P&G Italia Valeria Consorte szépségápolásáért felelős alelnöke, a Chiara Corazza női fórum G7 és G20 különleges képviselői és az LVenture Group vezérigazgatója, Luigi Capello választja majd ki a legjobb három üzleti projektet, amelyek összesen 75 ezer euró hozzájárulást kapnak. A projekt fő célja a női vállalkozók ösztönzése és támogatása, akik a világon az összes vállalkozás mindössze 35%-át teszik ki.

Chiara Ferragni exkluzív interjút adott az olasz Elle magazinnak.

Elle: A Pantene-nel közös új projekted a nők közötti összefogásra összpontosít. Mennyire játszottak fontos szerepet a nők az életedben és a karrieredben?

Chiara Ferragni: Nagyon fontos, sőt alapvető szerepük volt. Kezdjük a családdal: anyám mindig is a referenciapontom volt, és három lánya született. Az önbizalmam legnagyobb részét gyermekkorban szereztem, az édesanyámnak köszönhetően, aki mindig azt mondta nekem és a nővéreimnek: „bármit is akarsz, meg tudod csinálni. El kell kötelezned magad mellette, és hinned kell benne. Mi, nők vagyunk a legmenőbbek és a legerősebbek.” Már kicsi korunktól kezdve elhitette velünk, hogy képesek leszünk bármit megtenni, amit csak akarunk. Amikor gyakran hallod ezt ismétlődni, és látod, hogy anyukád is meg van róla győződve, akkor ez válik a valóságoddá. Épp ezért a nővéreimmel ebben a szellemben nőttünk fel, köszönhetően egy erős, független anyának, aki mindig is dolgozott.

Elle: Ő volt a példaképed?

C.F.: Teljes mértékben igen. Mindig erős volt a döntéseiben, és neki köszönhetem azt az elképzelést, hogy mi, nők mindent megérdemlünk, mindent megtehetünk, és legalább annyit érünk, mint a férfiak. Mindezeket az elveket már kiskoromban megtanultam, neki köszönhetően.

Elle: Stílusikonként kezdted a karriered, de ma már a női szerepvállalás ikonja vagy. Elgondolkodtál már azon, hogyan fejlődött idáig a karaktered?  

C.F.: Nem, ez még most is abszurdnak tűnik, ha belegondolok. Nagy felelősség nehezedik rám, de próbálom a lehető legtöbbet megtenni ennek az üzenetnek a közvetítésében. Úgy hiszem, erre kell most a leginkább koncentrálnom. Meg kell csinálnom, és lassan haladok is vele, de úgy érzem, hogy egyre többet és többet kell tennem.

Elle: Ha már az üzenetekről beszélünk, a közösségi médiának ma alapvető szerepe van a nemek közötti egyenlőség megerősítésében és előmozdításában. Érzel felelősséget a követőid felé? Milyen üzeneteket szeretnél átadni nekik?

C.F.: Teljes mértékben igen. Mindig abból a feltevésből indulok ki, hogy azok az értékek, amelyekben hiszek, egyetemes értékek, amelyeknek a társadalom egészére és az engem követő összes emberre is kellene vonatkoznia. Sajnos aztán rájövök, hogy még azok is, akik követnek engem, és ezért osztozniuk kellene a hozzáállásomban és az életmódomban, nem mindig értenek egyet ezekkel az értékekkel. Ez a férfiak és a nők közötti egyenlőség témájára is vonatkozik. Sok követőm nem így gondolkodik, és ezt ki is fejtik nekem, még mindig erős a bennünk dúló belső macsóizmus. A forradalom nem egy nap alatt megy végbe, az én célom az, hogy egyre több csatát vívjak annak érdekében, hogy kifejezzem azokat az értékeket, amelyekben hiszek, egyes szám első személyben. Nemcsak a közvetlenül érdeklődők felé, hanem az engem követő fiatalabbak számára is, hogy megbizonyosodjak arról, ezek az üzenetek alakítják az ő gondolkodásmódjukat is. Ez nagyon fontos számomra. A kultúránk és az a tény, hogy egyesek nyitottabbak, mint mások, nagyrészt abból a családi egységből és társadalomból származik, amelyben felnőttünk. Sokan azt gondolják, hogy a férfiak erősebbek és menőbbek, de ez valószínűleg attól a családtól függ, amelyben felnőttek, illetve attól, hogy ki gondolja így.

Elle: Vajon a közösségi média lehet a megoldás?

C.F.: Igen, többek között. Nyilvánvaló, hogy ehhez egyedül kevés vagyok, de ha egyre több ismert ember mutatja meg, hogy a különféle dolgok lehetnek jók, és ezt az üzenetet terjesztik, remélhetőleg a gyermekeink vagy az ő gyermekeik előbb-utóbb már más világban fognak élni.

Elle: Úgy gondolod, hogy a nők ma megkapják – a munkahelyen és a társadalomban is – azokat a lehetőségeket, amiket megérdemelnek?

C.F.: Egyáltalán nem. Én talán kevésbé veszem észre, mert kiváltságos és médiahatalmi helyzetben vagyok, és éppen ezért én állok a legmesszebb attól a valóságtól, ami Olaszországban és kicsit az egész világon jelen van, de a helyzet még mindig riasztó.

Elle: Mi a helyzet az anyákkal?

C.F.: Az anyáknál óriási a káosz. Szerencsére van lehetőségünk igénybe venni a nagyszülők segítségét, és dadát is tudunk hívni, ezért továbbra is utazhatok, ha a munkám megkívánja, de hiszem, hogy a nők 90%-ának szüksége van a nagyszülők segítségére, vagy fogalmam sincs, hogyan tudnak boldogulni. És sokszor választás elé állítják őket, ami nagyon rossz dolog. Amikor nincs lehetőség a nagyszülőkhöz fordulni, a pár mindkét tagjának le kellene ülni és megbeszélni: „Mit csináljunk? Feladjam a munkámat, vagy mindketten adjuk fel a munkánk egy részét?” Ehelyett még mindig olyan társadalomban élünk, ahol a férfinak, amikor apává válik, az esetek 99%-ában meg sem fordul a fejében, hogy ez befolyásolhatja a munkáját. Ehelyett azt gondolom, hogy a nők 99%-a teszi fel magának ezt a kérdést.

Elle: Mit remélsz elérni ezzel a projekttel?

C.F.: Remélem, hogy ez sok hasonló projektnek a kezdete. A csapatom és én más márkákkal együttműködve gondoskodni fogunk az ilyen kezdeményezések végrehajtásáról, hogy konkrét segítséget nyújthassunk. Mert a sok szép szó és üzenet mellett, amelyekben 100%-ban hiszek, és amiket megpróbálok eljuttatni azokhoz, akik nap mint nap követnek engem, szintén fontosnak tartom, hogy valóban konkrét lépéseket tegyek. Remélem, hogy sokan próbálják majd ezt különböző módokon utánozni.

Elle: Hogyan választottad ki a hét érintett vállalkozót?

C.F.: Néhányukat személyesen ismertem. Különösen két lányt, akik számomra a női vállalkozói szellem nagyszerű példái, ezért én javasoltam őket, és a Pantene csapatának is tetszettek. A többieket pedig együtt találtuk meg. Olyan vállalkozókat kerestünk, akik nagyon különbözőek, mind a vállalkozás típusa, mind pedig a megjelenésük szempontjából, ezzel is felvonultatva a sokszínűséget.

Elle: A női vállalkozók ékes példájaként mit tanácsolnál egy lánynak, ami ma szeretné elindítani a saját vállalkozását?

C.F.: Először is nagy belső küzdelmet kell folytatnia, hogy meggyőzze magát arról, mindent megtehet, amire egy férfi képes. Sok nő ugyanis, főként a karrierje kezdetén, bizonyos dolgokban alsóbbrendűnek érzi magát, feltételezve, hogy ez nehezebben megy majd neki. Ez részben igaz: nehezebb lesz, de ha nagyon akarjuk, sikerülni fog. A második tanácsom az, hogy vegye körül magát olyan emberekkel, akik valóban segíteni akarnak neki, és mindig a legjobbat hozzák ki belőle. Véleményem szerint a szűk családnak, a barátoknak és az embereknek, akikkel dolgozunk, abszolút nem mérgező közeget kell biztosítaniuk, nem olyanokból kell állniuk, akik megpróbálnak lehúzni vagy alacsonyabb rendűbbnek éreztetnek, hanem olyanokból, akik megpróbálnak felemelni, és elérni, hogy jól érezd magad. Mindannyiunknak vannak olyan pillanatai, amikor egy kis identitásválság és bizonytalanság támad bennünk, ilyenkor rengeteget számít, kik vesznek körül minket.

Elle: Hogyan reagálsz ezekre a nehéz pillanatokra?

C.F.: Szerencsére megtanultam, hogy ne bízzak túlságosan a bizonytalanságomban. Ha hullámvölgybe kerülök, eszembe jut, hogy életem során milyen sok dolog bizonytalanított el, és annak köszönhetően, hogy szembeszálltam bizonytalanságommal, mindent elértem, amit csak akartam. Ha feladtam volna mindent a kétségeim miatt, soha egy fillért sem értem volna el abból, amim van. Így utólag még menőbb erre visszagondolni. De mindez a játék része, amikor közszereplő vagy, ezt figyelembe kell venned, és végül a saját utadat kell követned.

Elle: A divat ma is a fő érdeklődési köröd?

C.F.: Inkább azt mondanám, hogy az életmód. A divat még mindig nagyon fontos számomra és sok együttműködésem is van, de a világegyetemem sokat tágult az utóbbi időben.

Elle: A Pantene-nel például saját hajápolási termékekre írtál alá szerződést. Hogyan alakult a hajaddal való kapcsolatod az évek során?

C.F.: A hajam mindig is a karrierem főszereplője volt, már a blogolós időszak kezdetétől, amit The Blonde Salad (A szőke saláta) névre kereszteltem, ez is egy utalás a hajamra. Úgy kezdtem, hogy a hajam nagyon sérült volt, mert mindig abszurd szőke színeket használtam, majd megpróbáljam jobban ápolni az évek során. Azt mondanám, hogy a hajam sokat javult, ez is része annak a folyamatnak, ami rávezetett arra, hogy megértsem, mit kell értékelni, mitől érezzük jól magunkat és megértettem, hogy amikor jól érezzük magunkat, az másféle energiákat csalogat elő belőlünk. Nagyon jó volt a Pantene-nel, mert már 5 vagy 6 éve dolgozom velük, és ők voltak az első globális márka, akik hittek bennem egy ilyen fontos kampányban.

Elle: A szőke mindig is ikonikus hajszín volt számodra, de a közösségi oldalakon szeretsz a külsőddel játszani és parókát viselni. Valaha megváltoztatnád drasztikusan a hajad hosszát vagy színét?

C.F.: Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. Talán. Nehezen tudom elképzelni magam más hajszínnel. De ha eljön a megfelelő pillanat az életemben, talán megtenném. Soha ne mondd, hogy soha. Jelenleg nem lennék boldog vele, de a jövőben… ki tudja?

Elle: Sok szó esik mostanában a haj-pozitivitásról, sok nő és lány hagyja meg a természetesen őszülő tincseit. Mit gondolsz erről?

C.F.: Gyönyörűnek tartom. Egyelőre nekem kevés ősz hajszálam van, és mivel szőke vagyok, annyira nem is veszem észre őket, három-négy havonta járok festetni, és olyankor kapnak egy kis színt. Véleményem szerint minél jobban elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, békét kötünk önmagunk tükörképével és elfogadjuk azt a hibáink ellenére is, annál inkább boldog életet élhetünk.  Attól a pillanattól kezdve, hogy megtanuljuk elengedni a saját előítéleteinket és azt, hogy milyennek kellene lennünk ahhoz, hogy boldogabbnak érezzük magunkat, valóban megváltozik a kapcsolatunk a testünkkel. Persze mindig bennünk van a javulni akarás, ez nem rossz dolog, de önmagunk elfogadása is fontos. Amikor ezt a belső változást meg tudjuk valósítani, az egész életünk megváltozik.

Forrás: Elle