Hogyan kérjünk bocsánatot?

Minden ember követ el hibákat, ezért alkalmanként elkerülhetetlen a bocsánatkérés. 

A probléma egyidős az emberiség történetével. Íme egy példázat a zsidóságól, ami segíthet mindenkinek. Így a bocsánatkérés már nem is lesz annyira nehéz. 

A bocsánatkéréshez sokszor csak bátorság kell

Egyszer egy chaszid rabbi megkérdezte tanítványait: „Ha eltévedtek az erdőben, mi a jobb, ha gyalog vagytok vagy lovon ültök?” Az egyik tanítvány rögtön rávágta, hogy az a jobb, ha gyalog, mert akkor csak magadnak kell kitalálnod az erdőből. A rebbe erre azt válaszolta: „Jobb eltévedni lovon ülve, mert így gyorsabban kijuthatsz az erdőből.”

Életünk során gyakran eltévedünk. Hibákat követünk el. Ez elkerülhetetlen. A kérdés, hogy milyen gyorsan tudjuk kijavítani a hibáinkat, miután felfedeztük őket. Vannak, akik nagyon nehezen közelítik meg azt a személyt, akit megbántottak, és nem kérnek bocsánatot az általuk okozott fájdalomért.

Hány személyes és munkahelyi kapcsolatot, hány összeomlott otthont lehetett volna megmenteni, hány szülő-gyerek elhidegülést lehetett volna megakadályozni – ha legalább az egyik érintett félnek lett volna bátorsága a másik szemébe nézni, és azt mondani: „Sajnálom!” Még ha nem is akartunk a másiknak ártani vagy nem mi hibáztunk, akkor is bocsánatot kérhetünk a másik által elszenvedett fájdalomért.

Figyeljük meg a nővért, aki azt mondja a betegnek az injekció beadása előtt: „Sajnálom, de ez fájni fog.” Annak ellenére, hogy a cselekedete a beteg javát szolgálja, mégis elnézést kér a neki okozott fájdalomért.
Vannak, akik félnek kimondani azt a szót, hogy sajnálom. Talán azt gondolják, hogy ezzel beismerik a vétkeiket. Talán félnek a reakcióktól, attól, hogy mi történhet, ha elutasítják a bocsánatkérésüket.

Azonban mi is nagyot nőnénk mások szemében, ha időnként lenne bátorságunk bocsánatot kérni, és sok esetben sokkal tartalmasabb lesz a kapcsolatunk, mint korábban valaha. Csak annyit kellene mondanunk: ma okosabb vagyok, mint tegnap, és tanultam valami újat. „A haragunk az, ami harcba sodor bennünket” – mondta egyszer egy bölcs rabbi – „és az egónk tartja ott.”

És hogy miként kell bocsánatot kérni? Ne habozzunk, csak lépjünk! Gyakran csupán egyetlen mozdulatra van szükség ahhoz, hogy megfordítsuk azt a lovat, és kijussunk az erdőből.